Az éjszaka sötétje épp oly hideg, kegyetlen, mint nyugovóm kényelmetlensége. Természetellenes pózban ért utol a magány s halálos fáradtság. Kivégzett a reménybe fojtott makacs kapaszkodás. Hisz remény az mi, utoljára fennmarad számomra. Magányos kunyhóm a semmi…
Gaben blogja
Egy kis sziget
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
