Állott levegő pora tölti be a tüdőm. Kiszáradt torkom csak nyeli és nyeli az egyhangúság mély porát. Üresen tekintek megfakult világom képébe, szemében fehér fátyol úszik, lassan, alaktalan semmiséget alkotva. Borostája durván mered felém, érzem égető jelenlétét. Bőre…