Egy kis sziget

Egy pillantás mi tán öröké tart, egy pillantás mi talán az egyetlen, mi megmarad. A tudat mi felemészt, tépi lelkem darabokra. A kérdés feltétetett, a válasz elmaradt. A remény elszállt, üresség szállta meg lényem részét. Letaszít s megállásra kényszerít. Mi az mit meg kell…

 Egy kérdés, mi már a múlt felé száguld. Csak ennyi maradt, más csupa üresség. Lehetne jobb, minden lehetne szebb, a képzelet, mi csupán megmaradt. A hit, hogy a cél mindent szentesít. A világ mi letaszít csak ármány, az emberek, kik félnek, aggódnak s kihasználnak. A világ…

 Mit meg nem tennék jövőnk ismerete érdekében. Sokan akár életük hátralévő részét is megadnák, csak ismerjék az elkövetkező rejtelmeit. Sok kérdés kering körülöttük, megkapom-e Nobel díjat, megtalálom-e az igazit, hogy halok meg, mikor? Szememben enyhe undorral tekintek…